Írta: Pecze Dániel  Forrás: www.g-bulls.hu

A kezdet és a nehézségek

2002 nyarán, egy füstös, hajnalba nyúló, trafós, (de azért sportos) estén fogant meg az ötlet Vitális Szabiban és bennem, hogy alakítsunk egy saját teremlabdarúgó egyesületet. Először még csak arról volt szó, hogy valamiféle csapattal induljunk el a Nemzeti Bajnokság III. osztályában. Akkor még nem tudtuk mit vállalunk…

Mivel az idő igen kevés volt ahhoz, hogy önálló egyesületet alakítsunk, megkértük Benkő Ákos tanár urat, a Gödöllői Egyetemi Atlétikai Klub elnökét, és atléta múltamból fakadóan régi jó ismerősömet (remélem nem haragszik meg ezért), hogy segítsen nekünk. Ő megtette. A 2002-2003-as kiírásban a GEAC szakosztályaként indultunk el. Ezen túl semmiféle anyagi illetve egyéb támogatást nem kértünk (és nem is kaptunk) az egyetemi klubtól.

Hát igen. A 2002-2003-as szezon. Addigra sajnos (vagy nem) megszűnt az NB III., így a Nemzeti Bajnokság másodosztályába neveztünk be, Gödöllő Bulls néven. Az évad egy szóval összefoglalható: tanulóév.
A hétfő este mindig a mérkőzéseké volt. Itthon az Egyetemi Sportcsarnokban játszottuk, vendéglátóink pedig úgy csoportosultak, hogy az idegenbeli mérkőzéseinkre folyton Szeged felé vettük az irányt. (Nem panaszkodás végett, de több mint 4000 km-t utaztunk.) Az edző szerepét (jobb híján) én vállaltam magamra, sokszor fájó szakmai barbárságomat spanyol futsal-irodalommal csillapítgattam.
Összegezve az évet, – a teljesség igénye nélkül – olyan ikonokat szeretnék csak felsorolni, akik nélkül a mi kis ötletünk ötletszinten ragadt volna, és álmunk, sohasem teljesülhetett volna. Akik támogattak (s a mai napig támogatnak) bennünket: Vágó György, Csaba Antal, Keményné Koncz Ildikó, Bíró István, Bútor Róbert, Gémesi György. És a csapat, a drága csapat! Hadd ne emeljek ki neveket, nem volna igazságos, természetesen vannak, akik közelebb kerültek hozzánk.
Köszönet mindenkinek!

Level 2

Még 2003 áprilisában saját egyesületet alakítottunk Gödöllői Futsal Klub néven, melynek azóta vagyok az elnöke. A 2003-2004-es szezonban már önállóan indultunk, biztosabb anyagi háttérrel. Eddigi támogatóinkhoz csatlakozott Kriszt Balázs. Elindítottuk honlapunkat a www.gbulls.hu-t is. S végre leválthattunk engem, mint szakbarbár-tréner, s Tóth Laci személyében – aki egyébként gödöllői – játékos-edzőt igazoltunk az Aramisból. (Egy elhivatott, lojális, és maximálisan jóindulatú embert ismerhettem meg benne közelebbről. Nagyon örülök Neki!)
Az évet 27 ponttal a hatodik helyen zártunk, köszönhetően az őszi gyenge, és az utolsó fordulóbeli remek szereplésnek.

És talán már akkor látott bennünk (és rajtunk keresztül természetesen Egyesületünkben), valamit a futsal-társadalom is. 2004 októberében a nemzeti bajnokságban szereplő csapatok vezetőiből álló közgyűlés beválasztott a szakági országos elnökségbe. (Vitális Szabit pedig az utánpótlás Bizottságba) Ez természetesen nem a mi érdemünk, hanem az eddig elvégzett munkáé. És nem nyugalomra, vagy elégedettségre jogosít fel, hanem még több munkára kötelez. (A MALL 2005-ös megszűnésével azóta mandátumunk is megszűnt)
A 2004-es évben Egyesületünk rendezésében, Gödöllő adott otthont az első Futsal Szakmai napnak (melyet Kozma Mihály, szövetségi kapitány prezentált), az I. Középiskolás Futsal Kupa döntőjének, és a Magyar Kupa döntőjének is, melyet a Magyar Televízió élőben közvetített. (Utóbbival kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ezen esemény megszervezésére az MLSZ – különböző problémák miatt – mindössze három napot hagyott számunkra. De a Gödöllői Futsal Klub vezetősége – és Gödöllő – nem vallott szégyent.)
S a 2004-es év tavaszán indítottuk útnak U21-es csapatunkat is.

Csak haladóknak

Aztán történt, hogy 2004 augusztusában összehozott bennünket a sors Mátrai Zsoltival. Első találkozásunkat mind több követte, tervezgettünk, majd elkezdtünk együtt dolgozni. Az Egyesület élete ekkor gyökeresen megváltozott.
A felnőtt csapat új edzője Nahóczki Attila lett, aki ezt megelőzően a többszörös bajnok és kupagyőztes Cső-Montage trénere volt. És érkeztek az NB I-et is megjárt rutinos játékosok is. Szente Tomi, Sinya.
2004 szeptemberétől U21-es csapatot Tokai Norbi vezényli (s vezette őket egészen a nem hivatalos országos bajnokság négyes döntőjéig), Totya pedig októbertől az 1996-os korosztállyal kezdett foglalkozni.
2005 januárjában a Cső-Montage-ból átigazolt hozzánk négy válogatott játékos. Baranyai Palika, Lódi Tomi, Madarász „Madi” Jani és Tóth Szabi. Így még biztosabbá vált a bajnokságot vezető pozíciónk. A Magyar Kupából ugyan hamar kiestünk (első körben a bajnok és kupagyőztes Csömörrel kerültünk össze, akik jobbnak bizonyultak), de az NB II-t toronymagasan 17 pont előnnyel, mindössze egy döntetlennel, veretlenül nyertük.
A teljesség kedvéért kiemelendő, hogy 2005 tavaszán ismét mi adtunk otthont a futsal Magyar Kupa döntőjének és az első nem hivatalos U21-es Futsal Magyar Bajnokság döntőjének is.

Aztán 2005 őszétől a várva-várt NB I! Berkes Laci érkezett, meg Balázs Zoli félig-meddig. Újra pályára lépett a másodosztályban fél évet már játszó brazilunk, Jackes is.
Első NB I-es őszünk roppant jól alakult, hiszen második helyen állunk, ami ugye rájátszást érhet az alapszakasz végén, tehát csak így tovább fiúk tavasszal is!

Így hát mondhatjuk, az Egyesület fejlődése töretlen, fél-profi felnőtt csapatunk mellett majd félszáz utánpótlás korú játékost foglalkoztatunk, emellett általános iskolások számára Futsal.-szakkört indítottunk.
Remélem ez a fejlődés nem törik meg 2006-ban sem, s májusban valami nagyon szép és komoly dolgot ünnepelhettünk együtt minden Gödöllőivel!
Ezért bíztatok mindenkit, hogy hétfőnként látogasson ki mérkőzéseinkre, és szurkoljon velünk a csapat sikeréért, a mi közös sikerünkért!

Írta: Pecze Dániel  Forrás: www.g-bulls.hu